Main Title inserted here

 

» 1 / 23 «

(Eredeti írásmód)

ÉLŐ EMLÉKEZETE
Nemes és Nemzetes
RAKOVSZKI PÁLNAK,
nemes Vurmser Lovas Magyar Regimentbéli
Kapitánynak,
mellyet GLATZ (*) alatt (**)
jeles, és örökös dicsőségére méltó Tselekedete után vett Haláláért meg érdemlett,
és
hajadon SZÍVES BARÁTTYA
egy Nemes Nádasdi Regimentbéli Kapitány (***) áltál
az Hadi Ifjaknak eleven példájokra
Versekbe íratott 1779dik Esztben
azután
EÖ Tsászári Királlyi Mária Therésia Rendgyén lévő Keresztes Vitézze,
‘s a’ Nemes Székely Huszár Regimentnek
Oberstere (****)
RAKOVSZKI MÁRTON
a’ fent irt Kapitánynak Testvére
1811dik Esztendőben ki nyomtattatott.

(*) Akkor Szilézia, ma Lengyelország: Kłodzko (Koordináták: 50°26′É 16°39′K)

(**) A csata színhelye: Habelschwerdt/Bystrzyca Kłodzka, Glatz/Kłodzko-tól 16km délre (M2.)

(***) Barcsay Ábrahám (1742-1806) (M3.)

(****) Ezredese


 


» 2 / 23 «

hIC qVIesCIt heros RakoVVszkIVs,
qVI perrVptIs CVneIs INIMICIs
sIbI neCIs,   nostrIs, sVIsqVe
VICtorIa: CaVsa sVIt. (* és L2.)

Dum enim Inimicus Cuneum struere, nostrosque ab aditu Montis arcere conaretur Iste soluto agmine, sibi ad mortem, Cæareis ad Victoriam aditum aperuit; Jacet undecim vulneribus confossus, et totidem viis ad Triumphum gloriosus,   dum per hunc solum plena Victoria stedt.

Epitaphium ístud cum substrata narratione facti exhibet Germanicus Cursor Pragensis Anni 1779. sub Numero 10.

(*) M CCCCC CC VVVVV VVVVV VV IIIII IIIII IIIII IIII= 1779


 


» 3 / 23 «

Nemes Magyar Haza! régi Tiszteleted
Vérrel szerzett Égig ható Betsületed

Török, ‘s mások ellen; majd majd gyászba borúl,
‘S életed egy keskeny határ közé szorúl.

Minden tsekély Nemzet tartott már semminek
Tégedet gunyolván Serged, a’ kinek

Erejével felnyílt minden erőss Város
Bár ha volt is ezer lakatokkal Záros.

Kapuit, Bástyáit főldig; le rontottad,
Ellenségnek vérét Kardoddal ontottad,

Nem gondoltál semmit ellenség tüzével.
Ám! illyen a’ Magyar hartzoló Szivével.

Ellenség mezőre ha szembe ki szállott,
Elötte a’ Magyar mindenkor megállott.

Ellenséghez kivánt mennél jobban férni,
Harapott kardgyával, kit eltalált érni.

Bár juttasd eszedbe Frantzia háborút,
Juttasd Törököt is, nyerr hány ott Koszorut?

Mellyet Prussuson is ezelött nyert, fényes;
Mert Vitéz a’ Magyar; ne puha; ’s ne kényes.

Ezekben nem vala soha Kételkedés,
Ez egy igaz mondás, nints ebbe kérkedés:

Jól tudgya a’ Világ Magyar kargya által
Hány dühös ellenség verettetett által.


 


» 4 / 23 «

Mégis tsak füstbe ment minden Dittsössége;
Festette rútúl ezt soknak nyelvessége;

Most is letaposván, az irigység ártott,
És a’ gyalázatnak ferdőibe mártott.

Ha Magyar mint Rózsa, melly tavaszszal szépen
Nyilik, ‘s kertbe soká mégis marad épen,

Melly egész helységet be tőlt jó szagokkal,
‘S melyhez ember hajlik érzékeny tagokkal;

Ha mondám a’ Magyar tavaszán az Hadunk
Ö Vitézségével ( mellyt kopaszan hadnak

Békesség idején ) mindég múlatozna,
Bizonnyal másoknál többet illatozna.

Mindég virágozni mert szokása ennek.
Midőn ütközetre a’ Magyarok mennek,

Kárt Szomszédok bár is akarnak okozni;
 Szokta Magyar hírét virágjára hozni.

Sokat számlálhatnék e’ mostani Hadban,
Oh Felséges Tsászár!  jól tudod magadban.

Kiknél: már virágzik Kardban Vitéz nevek,
Látván ütközetben kik valának hevek.

Dévayt, Quietovszkit, sok más illyeneket,
 Dvornyikot, Képírót, Bohost, ‘s egyebeket

Nem számlálom, kik még vagy élettel bírnak;
Vagy kiket a’ Párkák holtak közé irnak.


 


» 5 / 23 «

Vitéz Kargyok mit nyert ? Szivek vitézkedett,
 Jo hírek és nevek miképp nevekedett,

Maga is Felséged kérkedett ezekkel:
Hogyan verekedtek Vitézi kezekkel.

Vették is már ezek bővön kegyelmedet,
Érezzék tovább is főbb Segedelmedet.

Kevés számu Magyar Sereged tekintsed,
Melly Koronás Fejed őrzi legfőbb Kincsed.

Tsak egyfelől írok: Kit a’ minapi hartz
Másvilágra külde, kit látván tsudált Glatz:

Hogy elébb sokaknak testét le vagdalta,
Majdég ágyústól a’ Platzot el foglalta.

Jaj keserves nyerés! élte hibájával
Ágyút nyert; de keskeny Ágyat szablyájával

Kiszabott magának, és azon meg állott,
‘S négy deszkából tsinált házába be szállott.

Kinek kellett volna Laurus Fejére,
Arany Kereszt illett volna a’ Melyére:

Leg jobb idejébe áh! ez nem álhatott,
Személyére nagyobb betsü nem szálhatott.

Azért megérdemli holtával hogy élyen,
Az igaz Hadi nyelv, hogy rólla beszélyen,

Pennám is készűlyön nagy ditsiretére,
Versem Gyözedelme szép éneklésére.


 


» 6 / 23 «

Áh! Kedves Pajtásom híres RÁKOVSZKI Pál!
Ki valál éltedben mint egy szép Rozsa Szál,

Tégedet az Halál nyillal meg hanyitott,
Nékem róllad szólni tágas útat nyitott.

Össeid nyomdokát valóban követted,
Nagy Dicsöségeket ismét kettöztetted,

Festetted fekete Rákját Tzimerednek,
Dicsőitted Jelét így Nemes Vérednek.

Ékes ám Tzimere Turotz Vármegyének; (*)
Mert Rákovszki Nemzet helye e’ Jegyének.

Mellyet régi idők tevének jobb kézre,
Bajnokát a’ Rákkal midön tettek rézre.

Rákovszki Nemzete mútat Bajnokokat,
Kiknek a’Szerencse juttat Laurusokat;

Mert ellenségének Kardal utat mútat,
Fekete Rákjára Halállal Szint fútat.


(*) Turotz Vármegyének Tzímere három régi, úgymint: RÉVAI. RÁKOVSZKI, és OKOLITSANI Familiáknak Tzimeriből áll mostan, az, elött pedig tsak az két első Familiákéból állott; Rakovszkiakét igy tanuljuk: "Pars ejusdem Principalis Scutí dextra rosei Coloris in binas laminas divisa, in cojus inferiore Candidi Coloris, niger martialiter expressus Cancer, in superiore vero omnino Rosei Coloris prout e summítite a dextris locitas Laminas, seuLaminiscos bini Viri Militares Cataphracti, et inferior quidem inter Lunam et Stellas locatus ex aurea Corona, ambo, autem inter bines flores Tulipas quippe naturales Lumbotenus prodeuntes, et manuum suarum dextris nudos Pugiones, sinistris autem virentes Lauros in altum tenentes. Antelat. Rakovszki _Areai Jos. Imi-L3.)



 


» 7 / 23 «

Egy Rákovszki Menyhárd Ónod Gyűlésében,
Hogy igazat monda, Hazánk veszélyében:

Befestette Rákját. Oh! , mert hurtzoltatott
A’ Tanátsnak helyen, és felkontzoltatott.

Szörnyü halál vólt ez; de megditsirtetett,
‘S Országunk Tőrvényes Könyvébe tétetett,

Terjesztetett Erkölcs Menyhárdról Imrére,
És Gáborra jutott lassan Vitéz vére

Meg gazdagíttatott még Gábor Fiakkal.
Háza megrakatott: mint szép Olaj fákkal;

Ezek közt Istentől Pállal megáldatott,
Kinek mint Menyhárdnak vére butsáttatott.

Innen Rákovszkinak tudva van Nemzete,
Kit Nádosdiakhoz Szerentse vezette,

Itt adá életét Hadi mesterségre,
Tsak ugyan hamar is mene Tisztességre.

Szép szál Legény vólt ez ékes termetében,
Meg lehetett nézni álva, és mentében,

Lóva ülésében főképp ditsértetett,
Nemzetében utolsónak nem téttetett.

Azonban eszesem engedett sokaknak,
A’ Véneknek szint úgy: mint az Ifiaknak,

Sok Uraknak Szeme nézett Homlokára;
Azért Kapitánynak tettek nem sokára.


 


» 8 / 23 «

E’ jeles Háború mindgyárt kezdetébe,
Által ment a’ Worumser Regimentyébe:

Jutott jó kedvébe Generálissának;
Mert jelét mutatta Szive állásának.

Első dolgait is ditsirettel tette,
Maga Eskadronnyát Vitézül vezette,

Sokszor az ellenség tölle meg veretett ,
Azért mindenektől nagyon kedveltetett.

Nagyra menend vala dolga a’ Fejének,
De a’ Fátum véget vete életének.

Óh Isteni végzés! már hamvait áld meg,
Te kegyes Olvasó! itt életét hald meg.

Az híres Wurmsernek bé ment Brigádája
Glatz alá: hogy ottan tsapkodgyon Szablyája,

Az hol noha Ágyús ellenség dolgozott:
Wumserek Serege Gyözedelmet hozott.

Leg nagyobb próbáját Rakovszki itt tette,
Jó Lóvának, szájját bátran eresztette,

Prussus Infántérja sok ezerü Sorját
Lovával gázolta: mint kender pozdorját.

Mégis szerentsétlen maga Személyére,
Sietett önnönként végső veszélyéire,

Vitézi forróság mert égette Melyét,
Melly közelebb hozá Fátumának helyét.


 


» 9 / 23 «

De hogy annak rende szerént érthessétek
E’ dolgot, ‘s mint esett jól felvehessetek:

Meg mondom, tartsátok jelen eszeteket,
Hogy jól tehessétek. itileteteket.

Borsitski Óbester (L4.) Rákovszkinak hadgya,
Hogy Gyalogot vágjon Budaházi mondgya:

Hadd üssön Lóvasra. Borsitski majd tóldgya
Az erőt, melly lészen Baj vívásunk Zsóldgya.

Rákovszkinak vala Second Kapitánnya
Budaházi, ezen Vitéz most is szánnya,

Pajtássának esett váratlan halálát,
‘S késerűség gyakrán zokogtattya állát.

Az Óbester eztet fontolta helyesen,
Gondolta, hogy dolga mégye jól, ‘s rendesen;

Mert ezen két Vitéz nem taligán tólyta;
Hanem Katonáson Kardal kovácsolta,

Megindúlnak azért illendő rendekkel,
Ellenséggel egybe csapni kész Szivekkel

Fegyverekkel rontnak kit majd elővésznek,
Ostrommal, ‘s kezekkel nagy Sebekbe tésznek.

Budaházi mégyen a’ maga Szárnyával:
Tsak hamar öszvekap Prussus Lovassával,

A’ kit el ér harap, levág, egybe rontya
Vitézlő Hadával, ‘s vérét földre ontya.


 


» 10 / 23 «

Rákovszki jobb Szárnyát vezette pediglen,
Aztot Vitéz Szivel hadta idő miglen:

Hogy jól vitézkedgyen, keményen feddette,
Öszve zárt Sorokkal hogy jöjjön intette.

E’ két Vitéz után nyomult a’ Regiment;
De hogy egy defilén nehezen által ment:

Majd minden egy Scadron rendiben zavarult,
És némelly köz ember Lováról is le húlt.

Az Obester baját Regimentnek látván
Megállást parantsolt, egy haltot kiáltván,

Mig az el maradtak által verődnének:
Frissebbé hogy osztán mind edgyüt menének.

Gondolta helyesen a’ dolognak mentét,
Egyszer ’s mind vágtatni egész Regimentét;

Egy erővel Kardot Prussusra rántatni,
Ezen két Vitéznek nyomába hágtatni.

Azonban Rákovszky, ki nem üll Rák hátra,
Sem pedig az Hartzba soha nem áll hátra,

Vitéz Szive kinek puska pornál jobban,
Látván ellenségét sebesebben lobban.

Nem halgatott hátra, Szemével Füle járt,
Hogy a’ Regimentbe Prussus ne tégyen kárt,

Nem jutott eszébe félés semmi féle;
Mert gyúlatt haragtól, ‘s szintén égett béle.


 


» 11 / 23 «

Nyeregbe lapulván úgy mégyen mint a’ Szél,
Szól az apró fegyver, szóll ágyú de nem félt

Sőt hogy Szerentséje ma fel kél reméli,
 És hogy jó Sebeket szel nehányon vélli.

Azért közeledvén már a’ Gyalogsághoz.,
Új új lángot kapott a nagy bátorsághoz;

Katonáit újjabb biztatással érte,
Hogy dolgához lásson ki ki, arra kérte.

Rajta(*) rikoltással azomba közé vág,
Valamerre Ló a úgrík, tapod, és hág

Rontya Gyalogságot, pajkos Lóvá orditt,
Kardgyával mérgesen vág, ‘s Másokat szorditt.

Hogy Szárnya el maradt, ‘s mi lehet az oka,
Nem vette észre, hát egy havas ároka

Egész első Sornak Lóvát szorította,
Más kettőt ellenség reá boritotta.

Igy tehát tréfára tsak ő maga jutott,
Élete kotzkára játzodozni futott.,

Sok fegyver ellene zuhan, és Lovára;
De ö vitézkedik Achilles formára.

A’ kit ért körülté vonitott Szablyája,
Mindeniknek hasad homloka, ‘s pofája,

Hullott foga; feje széllyel ellenségnek ,
Ez igaz próbája ám a’ Vitézségnek.

(* ) Ténylegesen, mint a német beszámolók írják: "Rajta Magyar! Rajta" rikoltással


 


» 12 / 23 «

Előre a’ Gyalog ellenség tolyódott,
De mint bogy Segélytség hamar nem adódott,

Korülte sűrübben a’ Prussus Nemzetség
Kezde forgolódni, most van a’ nagy szükség!

Most vette már észre, hogy tsak maga vagyon,
Azért bátoritni kezde magát nagyon,

Gondolta Istentől erőt ö ha nyer meg:
Illy nagy ellenséget most egyedül ver meg.

Azalatt a’ Lóva meg sebesittetett;
Azért ágoskodni kinnyában kelletett,

Rákovszkinak arról kelle földre hulni;
De benne még nagyobb tüz kezde meggyúlni.

Egy Prussus fektébe itt reá szaladván,
Már kezében Kardgyát jól meg is ragadván,

Még sem tsügged azzal Rákovszki Szivében,
Kirántya a’ Kardyát fel forrat hevében.

Hozzá vág, tanálya, az ínát vágta el
Mingyárt azon Prassus melléje dőllék fel,

Tsak frissen a’ fáidról fel ugrik, és tsapod,
Talpon lévén sokat lába alá tápod.

Mint a’ búsult Vad kan foga tsapásával,
A’ midön üzetík kutyák hajtásával;

Mérges agyarával mindent ront, mindent rág;
Rákovszki is busult Kardjával úgy ront, ’s vág.


 


» 13 / 23 «

Valaki hozzá jút, aztot el kergeti,
Kit Kardgya elérhet, reá tekergeti,

Senki ellennére nem teheti magát,
Sem Szem közbe néki nem ronthattya fogát.

Hanem hátba lőtték, sok szúrás követte,
Melly őt lábairól tsak ugyan levette;

De eltökéllette Szivében, mozogni
Míg tud, magát élve nem hadgya elfogni.

Követte ebben ö Zrínyinek példáját,
A’ ki gyakran verte Török Armadáját.

De végre Szigethi Hidon dijját kapta,
Holta után fejét mert Török el tsapta.

Senkit nem bocsátott míg tsak piheghetett
Magához, és a’ mig Kardot emelhetett,

Mig lehetett Kardgya szorítva markába,
Vágott mindent, ‘s rakott vérinek árkába.

Úgy ez ís vérében bágyadván már hever.
Annak bíborában mindent öszve kever,

De mégis Kardgyával ver, ‘s foga tsíkorog,
Ellene sok. Fegyver ámbár sürün forog.

Azomba érkeztek a’ többi Hadak is,
A’ kik elhullatták Lóvakot azok is,

Egygyes akarattal ellenek támadnak:
Ellenséget élve tsak hármat sem hadnak.


 


» 14 / 23 «

Mind le darabolták Kardnak az élével,
Azalatt Rákovszki fel álla Testével,

‘S leüle bádgyattan a’ nyert Ágyújára
Visgálván a’ dolgot baljáról jobbjára.

Budaházinak is mentek segélységre,
A’ Népünk tolyódott Lovas ellenségre;

Tsak hamar ellenség vészükben is forgott;
Végre Budaházin vér még is le tsorgott.

Ugyan mint két helyén immár a’ Tsatának
Sokat le vagdaltak, sokat el fogának

Mi Hadunk számának kevés hibájával:
Viszszá tértek szedett Prussus prædájával.

Mind addig Rákovszki az Ágyúján üle,
De bádgyadni kezdvén vére is majd hűle,

Nagy patakja el ment vérének, ‘s szép Képe
Sárgúlván, Orczával majd a’ földre lépe.

De buzgóság szállott újra nagy Szivére,
Fel ébredett benne majd elalutt Vére;

Azért a’ Sebeit frissen kötöztette,
És nagy Szivűségét itt is kettöztette.

Még tsak egy Jaj’. szót sem ejtett ajakából,
Noha a’ verejték, tsorgott homlokából ;

Tolyúdott torkából Vére lőtt Sebének
Maga is látta hogy lesz vége éltének;


 


» 15 / 23 «

Jobb Lapotzka alatt egyik lövés tettzett,
Háta közepébe a’ más lyukat mettzett,

Sok Spádé, Bajonét szúrás öt tanála,
Ugyan ez is leve e’ Vitéz Halála.

Mert a’ lövés mellé egy Spádé szuratott,
A’ melly Tüdőjére mélyen belé hatott,

Azért is a’ vére tolyatott torkára,
E’ miatt Élete bomlott nem sokára.

Mivel ö magától Lóra nem ülhetett:
Mások által magán ekkor segélytetett,

Bádgyatt testét alig a’ nyeregbe tette;
Lovát mégis maga kantáron vezette.

Viszszá talált nézni Fátuma helyére,
Az hová sietett maga veszélyére;

Ekkor Könnyeitől két Ortzája ázott,
Láthatta ezt, a’ ki reája vigyázott.

A’ megnyert Ágyura Szemével akadott,
Fájdalmába Szive majd ketté hasadott,

Annak szemlélése új bánatot ada;
‘S magába illy szókra titkoson fakada:

Meg nyerte én úgy mond az Ágyút, de másnak,
Nékem pedig gödröt nem sokára ásnak;

A’ Két fejű Sasnak én eddig szólgáltam,
Hadakozástól már úgy látom megváltam.


 


» 16 / 23 «

Kereszt elnyeréshez ím! aggrátulálnak,
Más betsületet is előmbe számlálnak,

Ennek igazát ök óh de el nem érik,
Mert éltemet Párkák tovább már ne mérik.

A’ megnyert Keresztet viselni más fogja, (*)
Tudom velem együtt ezt sok Sziv zokogja.

Keserves Keresztet Isten rám eresztett,
Halál zárja alá már látom rekesztett.

Nem gondolok vélle; minthogy meg kell lenni,
Vagy elébb, vagy hátrább, tudom el kell menni,

Jutalmai az illy Vitézeknek nagyok
Más világon; azért meg halni kész vagyok.

Jó Testvéreimet bár tsak megláthatnám,
Szíves öleléssel hozzám szoríthatnám ,

Szóllíthatnám őket végső butsuzással:
Illethetném igaz Véri csókolással;

De a’ távúl létek miatt e’ nem lehet,
Óhajtott szándékom már végbe nem mehet,

Végső örömemre kívánnám e’ lenne;
De Isteni végzés, kitehet ellene?


(* ) A’ Keresztet Borsitzki Oberster nyerte, viselte-el.



 


» 17 / 23 «

Azért az Istenre ajánlom dolgokot,
Tudom óh Felséges Tsászár! hogy vóltokot

Isméred; mert Hadi mind három, és veszik
Jutalmát, kik néked most Zsóldgyokot teszik,

Fel kötték Kardgyokat: érted hadakoznak,
A’ te Kegyelmedre ezek várakoznak;

Ha ök jól kardoznak, kérlek: tartsd kedvedben
Általlam Te Hozzád könyörögnek ebben.

Légy Kegyelmes Attyok, mert lesz rá szükségek,
Hiszem arra termett az ö Legénységek:

Hogy vitézkedgyenek, reménységek van is
Kegyelmedben,   Ínség ha rájok rohan is.

Ti pedig Testvérim ! intlek az Egekre,
Emlékezzetek jól Hadi Törvényekre,

Szorossan mindenre, mire esküdtetek,
Hajolyatok; mert nagy fogadást tettetek.

Vegyetek most Példát az én halálomból,
Nöjjön új Szivetek főbb bátorságomból,

Véretekhez illő Próbákat tegyetek:
Vitézül mutatott útamon lépjetek.

Azomban egytek házához ha fúthat,
Keseredett édes Attyához ha juthat:

Borúllyon helyettem főldre a’ Lábához ,
‘S Fiúi butsúzó szót végyen Szájához.


 


» 18 / 23 «

Mondván: Szerentsétlen Pál Bátyámnak Képe
Vagyok édes Atyám! ki a’ földbe lépe,

Ö már rothad ugyan föld gyomrába nagyon;
De Lelke az Egek kebelébe vagyon.

Búcsúzik általlam tölled alázattal,
Szemeit ásztatván könnyező harmattal,

Kér, hogy vég Szavait elődbe botsássad:
Vétkeit Szívesen néki meg botsássad.

A’ mit kisdedségtől fogva tselekedett,
És talán haragod abból kerekedett;

Most Kéz tsókolással engedelmed kéri;
Mert minden hibáit Szívből megismeri.

Köszöni tölled vett életét, ’s tartását,
Kívánnya éltednek hoszszas maradását,

Megvigasztalódást végre Néked kíván,
Egek áldásait Fejedre le hiván.

Ily sok gondolatba titkoson merüle,
Melly miatt bádgyadván Lóván alig üle,

Nem meszsze azomba Falura tanálván:
Egy kész szánra dőle, Lóváról le szálván.

Tsak hamar is juta salyát Quártélyára
Letették nyavalyást megvetett ágyára,

Feldszer is azomba hozzá lát serényen,
Utolyára is öt biztatván keményen.


 


» 19 / 23 «

Bizott hogy jobban lesz Sebe mi vóltában,
De mégis tsalatott a’ tudománnyában;

Mert az halálos Seb meggyógyithatatlan,
Minden orvossággal helybe hozhatatlan.

Rákovszki is maga mingyárt észre vette,
Hogy vége éltének légyen meg érzette,

De mégis nagy Szive téttette itt magát,
Vígan beszéllett, bár nyelte halál szagát.

Tsudálásra méltó itt is bátorsága,
Nem mondhatom melly nagy Szive valósága,

Már jelen áll éppen Postája hatóinak ;
Még is tréfás szókot ö nálla találnak.

Azomba hirtelen búsult elméjében
Mivel már halálnak volt keleptzéjében,

Bár ina, ‘s ereje egész elszakadott,
Még is keservében illy szókra fakadott.

Uram, ‘s én Istenem ! kinek életemet
Felszenteltem úgy mond: minden lételemet,

Jajjos esetemet forditsd kérlek jóra,
Lelkemet kalauzold Mennyei ajtóra.

Igazán szolgáltam én Fejedelmemet.
Nem szántam érette, ‘s Hazámért Véremet,

Fegyverem forgattam vitézül, ‘s betsesen
Uram! azért fogadd Lelkemet kegyesen.


 


» 20 / 23 «

Ti Kedves Vitézim, kik velem valátok,
Minden Próbáimban, ’s én valék Atyátok:

Tudgyátok mit tettem. Már vérem megfagyott.
Áldgyátok az Istent, ki életbe hagyott.

Végsőképpen bútsut vészek most tölletek,
Felséges Urunkhoz ti hívek légyetek,

Maradgyon Szivetek mindég vitézségben,
S légyen Katonai örökös hivségben.

Ti pedig Testemet a’ kik el ássátok:
Ne kell nékem holtom, hogy meg sirassátok,

Sem hogy esetemet szóllya mások szájja,
Tsak ezt koporsómra Írassátok rája:

Itt fekszik Rákovszki, kinek Pál a’ neve,
Ámbár ugyan vége életének leve:

De elment Kardgyának ollyant teve éle,
Melly nem lesz férgektől megemésztve vélle.

De végre fájdalom Szivét megszállotta,
Szólgáit ágyából kelvén kiáltotta,

Befútván azoknak illyen szókat ada:
Fogjatok meg; mert rám jött az halál Hada.

Alig monda Szavát, nem bírta Testének
Terhét tovább, és nagy fájdalmát Sebének,

Életének végét le tévé kezekbe:
Lelkét Istenéhez küldé az Egekbe.


 


» 21 / 23 «

Ágyára fektették könnyező szemekkel,
Meg rongyollott Testét tizenegy Sebekkel.

Örvendgy Magyar Haza, a’ ki híres valál
Illyen Vitézekkel, kiket el őlt Halál.

Ti pedig Katonák kövessétek eztet,
Kit Bellóna gyászos Sírjába rekesztett,

Pálya futástokot hogy így tehessétek,
Mellyért Jó Vítézek nevét nyerhessétek.


>VÉGE.


 


» 22 / 23 «

Lábjegyzetek

L1.) Az emléktábla mint évszám:
Ez egy nagyon elterjedt szokás volt, hogy egy évszámot úgy adtak meg, hogy a szövegben egyes betűket (melyek a római-számokkal megegyeztek) nagy-betűvel írtak. Persze ehhez néha adaptálni is kellett a szöveget ill. az írásmódot.
Nézzük meg most a mi szövegünket:

hIC qVIesCIt heros RakoVVszkIVs, qVI perrVptIs CVneIs INIMICIs sIbI neCIs,   nostrIs, sVIsqVe VICtorIa: CaVsa sVIt.
.IC .VI.CI. .... ....VV...IV.. .VI ....V..I. CV..I. I.IMICI. .I.I ..CI..  .....I.. .VI..V. VIC...I.. ..V.. .VI..
M CCCCC CC VVVVV VVVVV VV IIIII IIIII IIIII IIII= 1779

L3.) A Rakovszky címerben a rák nem fekete, hanem piros.
Az I. Ferdinánd által adományozott és a család által ma is használt czímer:
Kékkel és aranynyal osztott pajzs; a felső kék mezőben arany koronából két, oldalt egy-egy lefelé hajló fehér liliom közül pánczélos vitéz nő ki, jobbjában pallost, baljában zöld olajágat tartva, felül jobbról arany nap, balról arany hatágú csillag; az alsó arany mezőben hármas fehér sziklán vízszintes helyzetbe illesztett vörös rák.
. Az könyvben latinul közölt leírása a Rakovszky címernek nem egyezik meg a címerbővítő adomány-levélben láthatóval. Még ki kell bogozni az adománylevél szövegét, és remélhetően látható ott a címerleírás. Persze lehet, hogy a rajz és a leírás ott sem egyezik. Lehet, hogy akkoriban az emberek még a saját címerüket sem ismerték 100%-os pontossággal, igy kerületek be elírások, tévedések.
Ilyen pl. Rakovszky Borbála férjének, Mórász István rimasombati póstamesternek az 1809-ben adományozott címer, melyben a Rakovszky családra utaló rák fekete.
De olyan szakemberek, mint Nagy Iván is tévesen írja le:
mint följebb ábrázolva is van, – a szélent osztott paizs felső vörös udvarában egy, térdig kiemelkedő magyar vitéz, jobb kezével öklébe szoritott kivont pallóst, a balkezében zöld pálmaágat tartva; fölötte, jobbról félhold, balról arany csillag ragyog; alatta a fehér udvarban kiterjesztett rák látható, (a család ősi Rákó birtoknevére czélozó).
Az ábrában pedig a hold és csillag is kimarad.

L4.) Borsitzki = Borcziczky= Borczyczky = Borcsiczky Ferenc Ignác ezredes. Borcsizi báró BORCSICZKY FERENC (Borcsicz - Trencsén vármegye - 1725. -Bobrovicz 1792. november 19.) ezredes (vezérőrnagy) Mária-Terézia rend Lovagkereszt: (12. promóció) -1779 - 1779. - Habelschwert 1779. január 18. Nagy Iván: Borcsiczky család. (Borcsiczi és Driétomai). Trencsin vármegye régiebb családainak egyike, mely Borcsics nevü helységtől veszi nevét, és arról irja előnevét is. Ugyanazon vármegyében van Driétoma, a másik előnevet adó helység is. ............ Kempelen: Magyar nemes családok: Borcsiczky (borcsiczi). Czímeres levelet 1779. febr. 15. B. Ferencz nyert. ((Nyitram. lt.) – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nyitramegyében József és János, Pozsonymegyében Ferencz s Trencsénmegyében Sámuel, Péter, Ferencz, 2 Imre, József és Antal igazolták nemességüket. Czímerpecsétje Pestmegye levéltárában. Czímerét l. LR. LII/486. –

L9.) Rakovszky Pálról a német nyelvű irodalomban: Freiherr von Wrede: Geschichte der K.und K. Wehrmacht: III. BAND. 1. Hälfte. Wien 1901, 256-9, 274. oldal.

Pályafutásáról:
A 9. (Nádasdy) huszárezred 1776. május 5-én Tarnopolban felvett mustrajegyzékében (Kt. 7646.) tűnik fel először Rakovszky Pál főhadnagy, aki az ezredesi osztály 1. századánál szolgál – összes szolgálati ideje addig 5 és fél év. 26 éves, Kelleményfalva (sic!) a születési helye Turóc megyében, katolikus, nőtlen. Ekkor éppen újoncok bekísérésére volt kommandírozva. 1777-ben és 1778-ban adatai változatlanok, csak a szolgálati ideje nőtt egy-egy évvel.
Az Udvari Haditanács mutatóiban halálával összefüggésben rákerestünk a glatzi csatára és személyére is, de adatokat nem találtunk.
{dr. Lenkefi Ferenc, (Az Osztrák Hadilevéltár Mellett MűködőÁllandó Magyar Levéltári Kirendeltség) közlése}


 


» 23 / 23 «

Megjegyzések

M1.) A könyvet a Csíksomlyói ferencesek nyomdájában nyomatta ki Rakovszky Márton , ki 1779-ben a 2.számú - Kálnoky (ill. Lipót-Sándor nádor ill. József főherceg) huszárezredben mint alhadnagy szolgált. 1808-tól ezredes, majd 1812-ben tábornok és osztrák bárói rangot kap.
A csíksomlyói kegytemplomban van egy Szt Anna oltár, melyet özvegye, szül. br. Henter Anna adományozott.
A könyv alig ismert, de a családban több példány is létezhetett. Lásd nemes Suhay Imre: "Régi magyar Huszárcsaládok" című írását, melyben idézi az első 3 és az utólsó 2 versszakot.
Talán még több példány is lapul még könyvtárakban, de ezekről nincs nyom.
Itt szeretnék Muckenhaupt Erzsébetnek, a Csíki Székely Múzeum munkatársának a könyv fénymásolatáért köszönetet mondani. 2008 január 18-án, pont 129 évvel R.Pál halála után kaptam kézhez.

M2.) A csatát melyben Rakovszky Pál elesett "Habelschwerdti csatának" hívják, s a bajor örökösödési háború "eldöntő" csatája volt.
A háborúról és a csatáról egy külön oldalon lehet olvasni.

M3.) A versben, a korabeli szokás szerint Barcsay nem nevezi meg nyiltan magát. Verseit elküldte a Ányos Pálnak, ki az 1779 Nov 21-i keltezésű, "Barcsay Kapitánynak" című, versében válaszolt.
Igy nem férhet kétség ahhoz, hogy Barcsay írta a hőskölteményt.
Barcsay verse több formátumban olvasható a honlapon:
a.) A könyv faximiléje
b.) Eredeti írásmód
c.) Mai írásmód
Ányos verses válasza itt olvasható.

Barcsay költészetéről Egyed Emese írt egy hosszú tanulmányt:
Levevék fejemről Múzsák sisakomat (Barcsai Ábrahám költészete) Kolozsvár, 1998 .
Ebben többek között ezeket is olvashatjuk:

"Bizonyára népszerű költő volt Barcsay Ábrahám (nem túlozunk, ha kis körében abszolút tekintélynek számítjuk); összeszámlálhatjuk néhány, a kor értékes versterméséhez érdemben hozzájáruló szerző neki szóló vagy őt idéző költeményeit: Bessenyei György 2, Orczy Lőrinc 30, Ányos Pál 19, Batsányi János 2, Sipos Pál 2, Sombory László 2, Trintsényi Sala Mihály 1 és Vitkovics Mihály szintén 1 verset intézett hozzá; és ezek a költemények a költő vállalt ízléssugalló szerepén túl arra is utalnak, hogy (a dicséretek emfatikus szólamainak konkrét tartalmától most eltekintve) az írásra-olvasásra, elmélkedésre, tényleges tettre való buzdításban volt utolérhetetlen mester." (23. oldal)

Barcsay írásmódjának prozódiai értékelésére az erdélyi honfitárson kívül szinte csak Batsányi János gondol: ő saját ízléseszményéhez közel állónak tünteti fel a testőrírót, nem a Gyöngyösi hagyomány folytatóját keresi benne, hanem annak megújítóját, mai szóval élve: a modern verselőt. Érdemeit három tényezőre bontja: egyik az elsőség a kétsorú franciás periódus meghonosításában; a másik a kétsorú modern forma tényleges használata; a harmadik pedig a támogató-közvetítő szerep felvállalása Ányos Pál poétai indulásában. „(Ezen munkájit Bessenyei a Frantziák’ példájára mind két-sorú versben készítette.) Barcsay Ábrahám talán még előbb kezdett ollyanokkal élni, de az ő kellemetes Verseit még akkor tsak egynéhány jó baráttyai esmérhették. ő volt Ányosnak is kalauzza a’ M. Helikonnak kellős tetejére.” Az utókor viszonyulása a szöveghagyományhoz és a felidézhető életmozzanatokhoz.(24. oldal)

4.) Barcsay korabeli jelentősségét és a vers terjedelmét, stb figyelembe véve, örömmel látnán, ha egy irodalmár, ki e kor költészetével foglalkozik, írna róla egy tanulmányt, melyet fel tudnánk tenni e honlapra az ő neve alatt. Természetesen nem exklusiv publikációról van szó.

5.)Érdekes megjegyezni, hogy Bessenyey György nővérének a férje Rakovszky Sámuel tudós (= külföldet megjárt) református pap volt. Valószínűleg Rakovszky László és Sembery Mária fia, ki a családfában, mint huszárkapitány szerepel.
De azt se felejtsük el, hogy Rakovszky Pál 4 öccse szintén huszártiszt volt: Márton tábornok, István alezredes, Lajos mint kapitány fejezte be a szolgálatot, Imre meg mint főhadnagy szintén hősi halált halt.
(Érdekesség: huga Apollonia Horthy Miklós ükanyja.)
De nagybátya és annak 4 fiai is huszártisztek voltak. A Rakovszky család ezen "katona" ága később is több magasrangú huszártisztet adott hazánknak.

Bajor örökösödési háború

E háboru Bajorország birtoka fölött folyt 1778-79. Ausztria és Poroszország között. Kitörésének oka következő volt: Az idősebb wittelsbachi ág III. Miksa József választófejedelemben 1777 dec. 30. kihalt és Bajorországnak a salzbachi ágból származott pfalzi Károly Tivadar választófejedelemre kellett volna szállani. De a kicsapongó és pazar életmódhoz szokott Károly Tivadar, minthogy törvényes örökösei nem voltak, 1778 jan. 3-án egyezséget kötött II. József német császárral, mely szerint hivatkozással Zsigmond császárnak 1426. kelt - sokak szemében kétes becsű - hűbérlevele alapján az egész Alsó-Bajorország, a sváb földön fekvő mindelheimi uradalom és több Felső-Pfalzban fekvő hűbérbirtok Ausztriára volt szállandó, mely viszont Károly Tivadarnak a Bajorország többi részeire való igényeit elismerte. József császár Bajorországban mintegy kárpótlást keresett Szilézia birtokáért. II. Frigyes porosz király azonban Ausztriának Dél-Németországban való elhatalmasodását nem nézhette közönyösen. Arra birta tehát pfalz-zweibrückeni Károly hercegét (Károly Tivadar esetleges örökösét), hogy Bajorországnak ilynemü feldarabolása és megcsonkítása ellen a birodalmi gyülésen tiltakozzék, ahol aztán Frigyes király erősen pártját fogta. Ebből hosszadalmas tollharc fejlődött osztrák, porosz meg bajor jogászok és politikusok között, s minthogy a diplomaciai alkudozások célra nem vezettek, II. Frigyes 1778 julius havában betört Csehországba, ahová a bécsi udvar Laudon és Lascy vezérlete alatt csekély számu osztrák hadat menesztett. Vérontástól azonban mindkét fél tartózkodott, s igy az egész hadjárat tulajdonképen csak sztratégiai mozdulatokra és jelentéktelen csetepatékra szorítkozott. Első sorban élelmi szerek megszerzése körül forgott a dolog, amiért a katonák e háborut tréfásan burgonyaháborunak nevezték el. A tél beálltával a poroszok Sziléziába és Szászországba vonultak vissza, s ezalatt Oroszország és Franciaország közbenjárása, de különösen a békét óhajtó Mária Terézia fáradozásainak gyümölcse gyanánt, megkötötték a tescheni békét 1779 máj. 13. Ausztria megkapta ugyan az Inn negyedet Braunauval együtt, de viszont lemondott Bajorországra támasztott igényeiről, elismerte továbbá Poroszországot Ansbach és Bayreuth őrgrófságok örökösének s végül tizenkét millió márkát fizetett azért, hogy Szászország, Bajorország egynémely részéről lemondjon. A bajor örökösödési háboru végeredményében meghiusult utójátékának lehet tekinteni II. Józsefnek azt a törekvését, hogy Bajorországért az osztrák Németalföldet kapja cserébe (1785).: Károly Tivadar bele is egyezett volna ebbe a cserébe, de II. Frigyes ezuttal is meghiusította Ausztria törekvéseit, s hogy hasonló tervezgetéseknek egyszer s mindenkorra véget vessen, megalakította az u. n. német fejedelmi szövetséget(Deutscher Fürstenbund 1785.)
Forrás: Pallas Nagylexikon

Click page number

Időhiány miatt még nincs minden szükséges nyelvre lefordítva.
Ezért önkénteseket keresek, aki vagy lefordítja a teljes szöveget, vagy legalább ír egy hosszabb-rövidebb összefoglalást!

Due to lack of time, this page is not yet translated into English.
Volunteers are welcomed to carry out the translation or to write a summary of its contents!

Auf Grund von Zeitmangel, ist diese Seite noch nicht ins Deutsche übersetzt.
Ich suche freiwilligen Helfer um entweder den Text zu übersetzen oder eine Zusammenfassung des Inhalts zu schreiben.