Main Title inserted here

 

» 1 / 18 «

Bevezetés:

Megjelent a Budapesti Szemle 1879. 7. évf. (19. köt.,) 38. száma 407-418 oldalain

Egy kis történelmi áttekintés a szöveg könnyebb megértéséhez

Kezdetnek áttekintésként ajánlom ezt az oldalt a balkáni török-ellenes háborúkról.
És egy török vélemény erről és a Pánszlávizmusról.

Egyébként pedig a lábjegyzetek adnak további információt. Rájuk kattintva egy új ablakocskában megjelenis egy rövid összefoglalás és ha van, utalás további - főleg Wikipedia - cikkekre, melye egy kattintásra egy külön ablakban/fülben nyilnak meg.

Az írásban több kongesszus, konferencia, béke is meg van említve:
Berlini kongresszus, San Stefanó-i békeszerződés, Párisi szerződés, Londoni szerződés amelyből több is volt, Bécsi Kongresszus 1815, Konstantinápolyi Konferencia.

Ezek általában, de nem mindig, háborúkat zártak le: A krími háború,Orosz-török háború (1877-78) .

Két nagyon fontos népjogi szakértőtől Johann Caspar Bluntschli és Gustave Henri Ange Hippolyte Rolin-Jaequemyns, a a genfi «Nemzetközi Jog Intézete (Institut de droit international / Institute of International Law) »-nak alapítójaitól ill. első tiszteletbeli elnökétől idéz.


Arany János: Civilizáció (1877)

Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és - helybehagyja.


 


» 2 / 18 «

A keleti kérdéssel hírlapirodalmunk, napi- és időszaki közlönyeink, a megjelent röpiratok stb. eddig kizáróan politikai szempontból foglalkoztak, s az itt-ott kivételesen fölmerült nemzetgazdasági tanulmányok sem tudtak menekülni a politikai szenvedélyek és pártállás nyomása alól.

Van azonban e kérdésnek tanulmányra érdemes másik oldala is, amely sok tekintetben fölötte áll a pillanatnyi politikai szenvedély hullámvetéseinek, s ez a népjog kérdése és tudománya, amely talán a történelem közel múltjában egy alkalommal sem volt oly kényes helyzetbe sodorva, amelynek talán régóta nem volt oly nehéz föladata, mint a most folyó bonyodalmakban.

Nem tartjuk ennélfogva érdektelennek, hogy most, midőn a conferentiák, háborúk és congressusok egymást kergették, midőn oly rohamosan követték egymást a népjog e fontos tényezői; - mellőzve minden politikai és opportunitási szempontot, - tisztán azt vegyük némi tanulmányozás alá, miként fogták föl mindezen bonyodalmakat, miként értelmezték az új európai alakulásokat, a török birodalom hatósága és fönhatósága alatt élő népek aspiratióit, a conferentiákat és congressusokat nem a politikának, hanem a tudománynak szempontjából azok, akik a népjoggal, mint nemzetek, nemzetiségek és pártok fölött álló tudománnyal foglalkoznak.

Ily kérdéseknek lehetőleg higgadtan és elfogulatlanul kellvén tárgyaltatniok: nem veszem föl kísérletem keretébe a legújabb eseményeket, s csupán a berlini congressusig történtekről szólok.

Mint magyar embernek s ennélfogva érdekelt félnek ezen időpontig is nehéz volna elfogulatlannak maradnom, ha a kérdés politikai részével foglalkoznám: de igyekezni fogok, hogy lehetőleg tárgyilagosan csupán a népjogi és ezzel kapcsolatos momentumokra szorítkozzam, s egyedül azt kutassam, miként fogták föl a helyzetet a népjog leghívatottabb s legavatottabb képviselői.


 


» 3 / 18 «

Első sorban azon kérdés merül föl, amely az ellentétes, sőt ellenségessé fajúlt nézeteknek különböző alap-kiindulási pontjául szolgál: a status-quo föntartása:

  • Föntartása a párisi szerződésnek;
  • föntartása a török birodalomnak úgy a mint van;
  • és föntartása az abban élő népek és népfajok azon állapotának,

amelyben az orosz-török háború előtt voltak.

E kérdést illetőleg, bár mily nehezen szokjunk is mi magyarok e fölfogáshoz, - általánosan az volt az elfogadott nézet a népjog tudósainak körében, hogy a román, szerb, bolgár és görög népek szükségképeni, természetszerű fejlődése a keleten elkerülhetetlenné tette előbb-utóbb azt is, miszerint ugyancsak a keleten a népjogi viszonyok szintén változásnak vettessenek alá; és pedig e népek érdekében fejlődést teremtő változásnak.

S különösen megegyeznek a népjog nevében beszélők (nem Garibaldi és Hugó Victorról, nem a népszabadság lelkes szóvivőiről szólunk, s nem is az európai politikai közvélemény nyilatkozásairól, hanem az eseményeknek, a történelemnek, a népek fejlődésének tanulmányozóiról, a népjog tudósairól); különösen abban értenek egyet a népjogi írók, hogy a lefolyt két évtized után a párisi szerződést változatlanul föntartani történelmi és jogi lehetetlenség lett volna.

A törököknek 1856 óta folytonosan tapasztalt visszaélései; - mondják - igéretszegése, makacskodásuk abban, hogy elvállalt kötelezettségöknek megfelelőleg a keresztyéneket a törökökkel egyenjoguakká tegyék; a folytonosan ismétlődő fölkelések; az ezek elnyomása alkalmával újra meg újra kísértő véres kegyetlenkedések; ‹*›
Európa azon meghiúsult kísérlete, hogy a portát a constantinápolyi conferentián a szükséges reformok elfogadására és keresztülvitelére bírja; mindez lehetetlenné tette a régi állapotok föntartását s elkerülhetetlenné a háborút.

Maga a lezajlott háború pedig, Oroszországnak óriási vér- és pénzáldozatai, Törökországnak teljes leveretése és a san-stefanói bekében tanúsított meghódolása "képzelhetetlenné" teszik, hogy a világ kereke ismét az 1856-iki állapotokra visszafordíttassék.


 


» 4 / 18 «

S azért Európa .egy államának sem akadt minisztere, aki azt merte volna állítani a berlini congressust megelőzött vitákban, hogy az 1856-ik évi szerződések ma is épen oly érvényben vannak, mint megkötésük idejében, s egyáltalán nem volt föltételezhető, hogy a keleti népek ma is belé tudtak volna nyugodni abba, miszerint állami és nemzetközi viszonyaik a párisi szerződés pontozatai szerint rendeztessenek, amely szerződés szintén egy háború lezajlása után köttetett ugyan, de akkor, midőn a török volt a győztes és az orosz a legyőzött.

Sőt még az angolok is, akik legszívósábban ragaszkodtak a párisi és londoni szerződésekhez, a kiknek kormánya leginkább képviselte a conservativ irányt, elismerték (lásd Salisbury jegyzékét 1878. april 1-jéről), hogy kétségtelenül nagy változtatások (large changes) váltak szükségesekké e szerződésekben; s ez által elismerték egyúttal azt is, hogy az 1856-ik évi szerződés úgy a mint van, teljesíthetetlen: tehát jogilag érvénytelen.

Az angol fölfogás szerint is tarthatatlan tehát azon álláspont, amely pusztán a szerződések betűjére hivatkozik, amely - mint a magyar országgyűlés fölirati vitája alkalmával az ellenzék egyik vezérszónoka magát kifejezte - azon czélt tűzte volna maga elé, hogy "a keleti kérdés kerekei meg ne induljanak".

"Méltánytalanság volna Angolországról csak föltenni is - mondja Bluntschlihogy a népek fejlődésének és életföltételeinek figyelembe vétele helyett Shylockként mereven szerződésének betűjéhez ragaszkodjék."

Az angol kormány nyilatkozatai a népjog értelmezői szerint csak oly értelemben voltak fölfoghatók; hivatkozása az 1856. és 1871-ik évi szerződésekre csak oly értelemben volt elfogadható, hogy Európa a változott viszonyok mellett föl van jogosítva, sőt e viszonyok miatt utalva is van arra, miszerint a keletnek újjá alakulását tanácskozásai tárgyává tegye s azt kutassa, mily módon lehessen ez újjá alakulást összhangba hozni Európa jogaival és kötelességeivel.


 


» 5 / 18 «

A régi szerződések jogot adtak Európa hatalmainak azon követelésre, hogy ez újjá alakítás ne egyoldalúlag eszközöltessék akár csupán Oroszország által, akár Oroszország és Törökország közös megegyezésével Európa állandó érdekeivel ellentétben; jogot adtak Európa többi hatalmainak azon kívánságra, hogy ez újjá alakítás, ez új rendezés ismét szerződésszerüleg, az összes érdekelt hatalmak beleegyezésével eszközöltessék.

Ily és csakis ily értelemben tartják a népjog, tanulmányozói jogosultnak a párisi szerződésre való hivatkozást, s minden további következtetést s ebből folyó követelést, mint a népjog alapelveivel ellenkezőt határozottan elítélnek.

De Bluntschli még ily értelemben sem fogadja el a congressust föltétlen tekintélyű bírónak, s lehetetlenségnek tartja, hogy akár Oroszországtól, akár bármely más egyes államtól az követeltessék, miszerint előre is föltétlenül meghajoljon a többi hatalmak kívánsága, - a congressus többsége előtt.

S minthogy e kérdésre vonatkozó fejtegetései egyúttal érdekes részleteket tartalmaznak a congressusok hatásköréről általában: ennél fogva ezekre kissé részletesebben terjeszkedünk ki.

Mellesleg megjegyezzük, s illetőleg Bluntschli értelmezésének világosabb átérthetése végett emlékezetbe hozzuk, hogy ő teremtette meg évek előtt a genfi népjog-társaságot, amelynek czélja mintegy úttörőül, s annak idejében mintául szolgálni egy európai nemzetközi bíróság életbeléptetésére, amely minden nemzetközi vitás kérdést mint legfelsőbb fórum a tudomány fegyverével és tekintélyével intézne el, s ez által elkerülhetővé tenné a nyers eröszakot, a háborúskodást.


 


» 6 / 18 «

Ez eszményi czél lebeg szemei előtt minden működésében s a keleten lefolyt bonyodalmak alkalmából is kifejezi sajnálatát, hogy mindeddig még európai törvényhozás, európai kormány, európai állambíróság nem létezik; - "de - úgy mond - conferentiák és congressusok nem ily intézmények.
Ezeken az államok megbízottjai, képviselői vagy fejei azért gyűlnek egybe, hogy ha lehetséges, megegyezzenek egyes kérdésekben, de nem, hogy elhatározásuk szabadságáról eleve lemondjanak, önállóan és szabadon tanácskoznak, mint az üzletet kötő felek.
Congressukon nincs és nem lehet oly többség s ennek oly határozata, amely a kisebbségre nézve kötelező volna."

"A congressus - mondja ismét később - bíróság sem lehet, amely az Oroszország és Törökország, vagy az orosz és az angol birodalom között fönforgó vitás kérdésben ítélhetne, mint a bíró a peres felek vitás ügyében.

S nem lehet semmítőszék sem, amely a san-stefanói béke egyszerű megsemmisítésére volna jogosítva.

Ily kívánságok csupán képzelődés szülöttei vagy jámbor óhajtások lehetnek, de nincs talajuk az államoknak egymás közötti viszonyában, nincs érvényök a népjogban."

Mindezt Bluntschli egy, még május 18-án megjelent czikkében mondotta, midőn a berlini congressus létrejötte az angolok és oroszok között fönforgott differentiák miatt nagyon kétes volt.

Ismétli azonban, sőt részletesebben kifejti június hó első felében, kevéssel a congressus létrejötte előtt, határozottan kárhoztatván angol lapoknak és szónokoknak azon fölfogását, hogy a párisi és londoni szerződéseket az európai népjog védelmezi.

"A tudomány - mondja ez alkalommal - két, alakjában és következményeiben különböző nemét ismeri a nemzetközi szerződéseknek.

Az egyik az, amelyet egyes államok kötnek önmaguk között, hogy bizonyos jogi kötelezettségeket állapítsanak meg, hogy egymás között bizonyos jogügyletet kössenek.

A másik neme a szerződéseknek az, amelyben az európai nagy államok s nevezetesen az egybegyűlt nagyhatalmasságok megegyeznek, s amelyet az e czélból tartott congressuson jegyzőkönyvbe is foglalnak azon szándékkal, hogy ez által tartós jogi állapotokat teremtsenek.


 


» 7 / 18 «

"Az előbb említett szerződések (például határigazítás, bűntettesek kiszolgáltatása, vasúti, vámszerzödések stb.) hasonlítanak a magán emberek adás-vevési, bérleti, kölcsön- stb. szerződéseihez, ámbár vannak közöttük olyanok is, amelyeknek kiváló politikai jellegök is van, s amelyeket ezért nem is lehet a magánüzlet módozatai szerint megítélni; ilyenek például és kiválóan a szövetségek kötésére vonatkozó szerződések.

"A második csoportba tartozó szerződések ellenben a törvényhez hasonlíthatók.
A míg Európa oly szervezettel nem bír, amely egy európai törvényhozó testületet létesítsen: csupán a congressusok surrogatumára kell szorítkoznunk.
Ezek megegyezés alapján, tehát szerződésszerű alakban teljesítik azt, amit egyes államokban a törvényhozó törvény által rendel."

"Az 1856. évi szerződés tagadhatatlanul ily jelleggel bír.
A krimi hadjárat befejezte után valamennyi európai nagyhatalmasság Parisban összegyűlt s együttesen rendezték Törökországnak s a dunai és balkán tartományoknak viszonyait.
czél nem az volt, hogy conventionalis jogi ügyletet kössenek, hanem az, hogy bizonyos tartós jogrendben megegyezzenek."


 


» 8 / 18 «

"A párisi congressusnak tehát ugyan oly jogi jelentősége és föladata volt, mint azelőtt a bécsi congressusnak. Az 1856-ik évi párisi béke a körülmények és viszonyókhoz alkalmazott folytatása volt az 1815-ik évi bécsi megállapodásoknak."

"Ily szerződésszerű megállapodásoknak azonban semmi esetre sem lehet az az értelme és czélja, hogy örök időkre változhatatlan szabályokat teremtsenek, örökös szerződésszerű törvények épen oly természetellenesek és lehetetlenek volnának, mint örökké tartó alkotmány-törvények.
A változhatatlanság eszméje ellenkezik a jog fogalmával, mert a jog élő emberek számára van s ennél fogva nem lehet holt, merev forma, amely a helyett, hogy a népek életének szabályozó és szabályozott föltétele volna: merevségében a népek életét bilincsben tartaná s mindén haladását megakadályozná.
A népek joga fejlődésre képes, és a fejlődést nem nélkülözheti épen úgy, mint a népek élete sem, amelynek szolgálatában áll az előbbi."

"A népeknek azon természetes joga, hogy élhessenek és fejlődhessenek, magasabban áll és erősebb, mint bármely írott jog, törvény és szerződés.
A természet erejével érvényesül és szükség esetén áttöri a természetellenes korlátokat.
Sem jogászoknak, sem kormányoknak nincsen hatalmukban vagy jogukban, az életszükségeknek ily fejlődő változását megakadályozni.


 


» 9 / 18 «

Hasonlítsuk csak össze Európa mostani jogi állapotát az 1815-ik évi bécsi congressus idejében létezett állapotokkal.

Roppant változások történtek, mert a népek életének fejlődése követelte és létesítette is azokat.

S csak ritkán tartatott szükségesnek (mint például Belgiumnak elválásánál Németalföldtől) a változásokat új congressuson megvizsgálni és jóvá hagyni.

A legtöbb esetben keresztül vitte a népek fejlődése a változásokat minden congressus nélkül.

  • Francziaország elűzte a Bourbonokat, s visszahelyezte a trónra az 1815-ben száműzött Napóleonokat; azután ismét a köztársaságot honosította meg.
  • Svájcz 1830 után és 1848-ban önállóan teremtett egészen új állapotokat.
  • Olaszország ez idő alatt lett eggyé;
  • Németország ezalatt létesítette a német egységet és császárságot.
  • S mennyi egyéb intézmény, dynastia stb. lett ez idő alatt congressus nélkül eltörülve, amelyeket annak idejében a bécsi congressus garantirozott."

A Bluntschli által fölhozott e példák még azon érdekes észrevételre is nyújtanak alkalmat, hogy a népek által így keresztül vitt - s az egyes hatalmak részéről külön-külön, több s kevesebb előzékenységgel elismert - változások alkalmával Oroszország volt rendesen a legnehézkesebb, ez ragaszkodott mindig legtovább a legitim és conservatiy állásponthoz, míg Angolország alig törődött régibb-jogokkal és paragraphusokkal s rendesen első sorban, készségesen elismerte az új állapotot.


 


» 10 / 18 «

Most pedig, a berlini congressust megelőzött vitában épen ellenkező szerepekre vállalkoztak.

Oroszország támogatta és védelmezte a keresztyén népek fejlődését és fölszabadítását, míg Angolország ragaszkodott a régi - és tényleg már érvénytelenekké vált - szerződések betűjéhez.

S érdekes és megfontolni való még egy másik jelenség is.

Míg egy részről az Oroszország ellen erdekeit népek és ezeknek közvéleménye a keresztyén népek jajkiáltásait nem akarta hallani, e népeknek szabadság-vágyát kizárólag orosz ürügynek bélyegezte; és Törökország hiányait, hibáit, sőt bűneit nem akarta látni;

Míg más részről az orosz törekvésekkel rokonszenvezők (s fájdalom, Európában ez volt a túlnyomó többség) az ellenkező végletbe esvén, humanitási kérdés gyanánt tárgyalták az összes bonyodalmakat; a keleti keresztyén népek sorsát a középkor martyrjaiénál is sanyarúbb és kétségbeesettebb helyzetben festették; Törökországban a fejlődni nem képes és nem akaró barbarismus megtestesülését látták, Oroszországban pedig a népszabadság harczosát üdvözölték:

Addig a népjog művelői a közép-úton maradva Oroszország és Törökország közül egyiket sem tartják ártatlannak, egyiket sem hibátlannak, s viszont egyiket sem vetkeztetik ki nagyhatalmi állásából vagy emberiségi érzelmeiből; de megdönthetetlen ténynek és jogosan fejlődött ténynek ismerik el, hogy a keleti keresztyén népek élete nagy változáson, nagy fejlődésen ment keresztül, s hogy e fejlődést Európának ignorálnia nem lehetett, megakadályoznia nem volt szabad.

Az akadály abban rejlik, a kérdés megoldását az teszi véghetetlen nehézzé - mondják - hogy az európai érdekeket, sőt az európai jogokat nem lehet minutiosus pontossággal elkülöníteni az egyes államok külön érdekeitől és egyéni jogállapotuktól.


 


» 11 / 18 «

Elismerik, hogy Oroszország európai érdekért s európai jogért, sőt népjogért küzdött és áldozott, a midőn a keleti keresztyén népek fölszabadítását mozdította elő; de elismerik azt is, hogy egyúttal saját külön érdekeit, az orosz uralom terjeszkedését is annyira s oly élesen helyezte előtérbe, különösen a san-stefanói békekötés alkalmával, hogy ez által megsértette más népeknek (románok és görögöknek), sőt más hatalmaknak (Ausztria-Magyarországnak és Angolországnak) úgy magán- mint európai jellegű érdekeit.

S az ügyek és érdekek ezen összebonyolódott volta miatt kivétel nélkül az volt a nézet, hogy a berlini congressusnak igen nehéz föladata lesz, és voltak akik kétségbe is vonták, hogy e föladatát megoldania sikerűlend.

Sőt Bluntschli még messzebb megy következtetéseiben, s nem elégszik meg az érdekek összeütközéséből támadt nehézségek constatálásával, hanem Európának veti szemére, hogy mulasztása által ily nehézségeket teremtett, s a keleti keresztyén népek fölszabadítását, fejlődésüknek előmozdítását egyenesen Európa kötelessége gyanánt állítja elő.

"A nehéz helyzetnek - úgy mond - amelybe Európa önhibájából jutott, az az oka, hogy Európa nem maga győzte le a reform-törekvéseknek ellenszegülő Törökországot, hanem Oroszországra hagyta e föladat teljesítését, s megengedte, hogy egész Európa helyett egyedül Oroszország küzdje végig a nagy áldozatokat és nagy költségeket igényelt háborút.
Ezeket a tényeket most már a viszonyok rendezésénél figyelmen kívül hagyni nem lehet."

S reactionarius, sőt lehetetlen theoriának mondja az angol követelések oly magyarázatát, hogy sem népnek, sem államnak ne legyen joga a változott viszonyokhoz képest a többi hatalmak elöleges beleegyezése nélkül változtatni régibb szerződéseken.
S magából az angol gyakorlatból idéz példákat, midőn a többi között arra hivatkozik, hogy Angolország 1861-ben készségesen elismerte az olasz királyságot, bár a többi nagyhatalmak sokáig egyedül hagyták, sőt Ausztria még évek múlva is óvást emelt ellene.


 


» 12 / 18 «

Hasonlag elismerte Angolország 1848-ban a franczia forradalmat, midőn a többi hatalmak még kételkedtek, s európai érdekek czímén a Bourbon királyság helyreállításán töprengtek.

Hogy egyáltalán mily messze menő eszméi vannak Bluntschlinak a kisebb népek fejlődésének érdekében, mily merész terveket helyesel, mily messze consequentiáig képes elmenni a népek fejlődésének jogosultságát véve kiinduló pontúl, bizonyítják a következő szavai:

"Ez okoskodás (a régibb szerződések változhatatlan érvénye, a régibb jog-állapotok változhatatlan föntartása) oda vezetne, hogy minden egyes európai nagyhatalmasság ellentmondásával valamennyi többi államot megakadályozhatná bármily szükséges javítás vagy változtatás keresztülvitelében, ha e javítás egy régibb congressus bármely határozatától eltérne.
Az európai államrend nem függne többé a népek életének történelmi fejlődésétől, hanem bármely egyes állam kegyeitől.
Az egész politikát bilincsbe vernék legitimistikus szeszélyek (legitimistische Schrulleien) s vissza kellene térnünk a laibachi és veronai congressusok eredménytelen politikájára, amely nyíltan azt hirdette, hogy Európa legfőbb törvénye a meglevőnek föntartásában áll, és hogy az európai jogrend nem egyéb, mint a legitim uralom változhatatlansága.
Lehetetlen, hogy a történelem által régen elítélt ily eszméket újítson meg napjainkban épen a szabad intézményeiről híres, szabadságszeretetéről ismert Angolország."


 


» 13 / 18 «

"Ily fölfogás mellett lehetetlenség volna a keleti kérdés rendezése és a kelet lecsillapítása, megnyugtatása.

  • Romania nem válhatnék önálló európai állammá, ha csak egyetlen európai nagyhatalmasság emelné is föl ez ellen szavát.
  • A montenegróiak nem juthatnának a tengerhez,
  • Szerbia nem lehetne szabaddá,
  • Bulgária nem érhetné el autonómiáját,
  • Görögország nem nagyobbodhatnék
  • s a török zsarnokság nem volna korlátozható,

ha az 1856-ban szerződött feleknek csak egyike is ellenezné e jogos törekvések bármelyikét.
Egyetlen állam megakadályozhatná a népek fejlődését, ismerje el bár föltétlenül minden többi állam e változások elkerülhetetlenségét, s követeljék bár e változást, mint fejlődésöknek elutasíthatatlan kellékét magok azon népek, amelyeknek rendezése forog kérdésben."

"Ám tűrjék el az ily alaki jogi bizonykodást magánfeleknek magánpörlekedésében; de kétségtelen, hogy az föltétlenül megvetendő, ha a népek élete forog kérdésben."

Nem ily általános és magasabb szempontból, s nem is oly merész következtetésekkel, de hasonlag elitélik az angol fölfogást és Törökország magatartását más népjogászok is, akik a keleti kérdéssel foglalkoztak.

Ezeknek nézeteit s véleményét általánosságban már föntebb tolmácsoltuk az egyes kérdéseknél, s részletesebben ez úttal még csak egyről emlékezünk meg.


 


» 14 / 18 «

Ez Rolin Jaecquemyns, az ismert belga jogász, a Revue de Droit international szerkesztője, aki Les événements d'Orient depuis février 1877 jusqu'en mars 1878 ‹*› czímü müvében a hibát abban találja, hogy az európai hatalmak a constantinápolyi conferentiából szétoszlottak a nélkül, hogy akár együttesen, akár egy vagy több hatalomnak adva világos megbízást.

Törökországnak viszont szemére veti számos mulasztását és visszaélését a keresztyén népekkel szemben, és különösen rosszalja, hogy nem akarta fölhasználni azon alkalmat, amelyet neki az 1877-ik évi márczius 31-ikén kelt londoni jegyzék nyújtott.

Oroszország - úgy mond - a legvégső lépést is megtette a háború elkerülésére, midőn e jegyzéket aláírta.

Törökország azonban a helyett, hogy a nyújtott jobbot elfogadta volna, április 9-ikén kelt válaszjegyzékében nemcsak azt jelentette ki, hogy a Bosznia, Herczegovina és Bulgária számára kért speciális reformokat megtagadja, hanem óvást is emelt mindazon határozatok ellen, amelyek nélküle s ellene hozattak.

Maga Derby lord, aki tudvalevőleg később a cabinetből kivált, - kénytelen volt Törökországgal tudatni, hogy ezen eljárása nagyon helytelen (very unwise) volt, mert ez által Törökország Európa szemeiben tarthatatlan s igazságtalan álláspontra helyezkedett.

Sőt nem sokára azt is kijelentette Musurus pasa előtt, hogy az angol és a török fölfogás között oly nagy a különbség, miszerint minden további tárgyalás fölöslegessé, s a háború kitörése elkerülhetetlenné vált.

Angolországnak és más államoknak diplomatiai közleményeiből, valamint a lefolyt eseményekből továbbá arra a következtetésre jut Rolin Jaecquemyns, hogy az 1856-ik évi párisi szerződést nem Oroszország, hanem Törökország szegte meg, nem teljesítvén az abban elvállalt kötelezettségeket, s helyesli Salisbury lordnak azon - a konstantinápolyi conferentia befejezése alkalmával tett - nyilatkozatát, hogy Törökország magatartása a garantirozó hatalmakat teljesen fölmenti elvállalt kötelezettségeik alól.

S ezen és más - számosan idézett - nyilatkozatok alapján is teljesen elítéli az angol államférfiak azon későbbi követelését, hogy a párisi szerződés vétessék a kiinduló alapjául.

Csupán annyit tart szintén jogosultnak (mint Bluntschli), hogy a congressuson, megvitattassék, mennyiben sérti a san-stefanói béke Európa jogait és érdekeit, s mennyiben lehetne e sérelmeket a történtek után orvosolni, a hozott áldozatoknak s egyéb tényezőknek és körülményeknek figyelembe vételével.

Föntartja azonban még ezen fölfogás mellett is Oroszországnak azon jogát, hogy nem kényszeríthető arra, miszerint neki nem tetsző határozatoknak magát föltétlenül alávesse.

Tartózkodunk több idézettől és részletezéstől, mert - így is elkerülhetetlenné vált - ismétlésekbe kellene bocsátkoznunk.


 


» 15 / 18 «

Czélunk csak az volt, hogy egy rövid pillantást vessünk azon eszmekörre, azon gondolatmenetre, amelylyel a keleti kérdés első fölvonását, s ebben nevezetesen a keleti keresztyén népek fejlődését, az egyes államok magatartását, a fölmerült jogi és alaki kérdéseket, az egyes felek által hangoztatott követelések jogosultságát, a congressusok hatáskörét fogják föl és ítélik meg a népjog tanulmányozói és hirdetői.

Fölösleges volna kijelenteni, hogy e sorok írója nem mindenben osztozik az ismertetett, vagy idézett nézetekben, s hogy az abstract tudományosság minden consequentiáját nem teszi magáévá.

Fölösleges volna kijelentenie azon hitét, hogy a magokban véve szép és helyes tudományos elméleteknek jelentékeny módosulást kell szenvedniük a népek politikai életének gyakorlati követelményei által, s hogy ahol egyik nép érdeke összeütközésbe jön a másik - nem kevesebb létjoggal bíró - nép érdekével; egyik államé a másik államéval: ott nem mindig az eszmény felel meg az igazságnak, nem mindig a rideg okoskodás a méltányosságnak.

De azért talán nem árt, ha mennél többen s mennél gyakrabban gondolkozunk a fölött, s legalább megismerkedünk azzal, amit mások is mondanak, akik nem élvén a veszélyek és izgalmak küszöbén, elfogulatlanabbal is ítélhetnek, mint mi.

RAKOVSZKY ISTVÁN.


 


» 16 / 18 «

Ma is elgondolkodtató idézetek az utalásokból és idézetekből.

A szövegek 2012-re értelemszrűen kissé átfogalmazva.

Idézetek Bluntschli-től

Lehetetlenségnek tartja, hogy bármely egyes államtól az követeltessék, miszerint előre is föltétlenül meghajoljon a többi hatalmak kívánsága, - a congressus (vagy az Európai Bizottság, Biztosok, Parlament, stb.)többsége előtt.

A Konferenciákon és kongresszusokon az államok megbízottjai, képviselői vagy fejei azért gyűlnek egybe, hogy ha lehetséges, megegyezzenek egyes kérdésekben, de nem, hogy elhatározásuk szabadságáról eleve lemondjanak, önállóan és szabadon tanácskoznak, mint az üzletet kötő felek.
Kongressusokon nincs és nem lehet oly többség s ennek oly határozata, amely a kisebbségre nézve kötelező volna."

Bizonyos szerződések (például határigazítás, bűntettesek kiszolgáltatása, vasúti, vámszerzödések stb.) hasonlítanak a magán emberek adás-vevési, bérleti, kölcsön- stb. szerződéseihez, ámbár vannak közöttük olyanok is, amelyeknek kiváló politikai jellegök is van, s amelyeket ezért nem is lehet a magánüzlet módozatai szerint megítélni; ilyenek például és kiválóan a szövetségek kötésére vonatkozó szerződések.

"Ily szerződésszerű megállapodásoknak azonban semmi esetre sem lehet az az értelme és czélja, hogy örök időkre változhatatlan szabályokat teremtsenek, örökös szerződésszerű törvények éppen oly természetellenesek és lehetetlenek volnának, mint örökké tartó alkotmány-törvények

.

 


» 17 / 18 «

A változhatatlanság eszméje ellenkezik a jog fogalmával, mert a jog élő emberek számára van s ennél fogva nem lehet holt, merev forma, amely a helyett, hogy a népek életének szabályozó és szabályozott föltétele volna: merevségében a népek életét bilincsben tartaná s mindén haladását megakadályozná.

A népek joga fejlődésre képes, és a fejlődést nem nélkülözheti éppen úgy, mint a népek élete sem, amelynek szolgálatában áll az előbbi."

"A népeknek azon természetes joga, hogy élhessenek és fejlődhessenek, magasabban áll és erősebb, mint bármely írott jog, törvény és szerződés.
A természet erejével érvényesül és szükség esetén áttöri a természetellenes korlátokat.
Sem jogászoknak, sem kormányoknak nincsen hatalmukban vagy jogukban, az életszükségeknek ily fejlődő változását megakadályozni.

S reactionarius, sőt lehetetlen theoriának mondja azt hogy sem népnek, sem államnak ne legyen joga a változott viszonyokhoz képest a többi hatalmak elöleges beleegyezése nélkül változtatni régibb szerződéseken.

"Ez okoskodás (a régibb szerződések változhatatlan érvénye, a régibb jog-állapotok változhatatlan föntartása) oda vezetne, hogy minden egyes európai nagyhatalmasság ellentmondásával valamennyi többi államot megakadályozhatná bármily szükséges javítás vagy változtatás keresztülvitelében, ha e javítás egy régibb congressus bármely határozatától eltérne.
Az európai államrend nem függne többé a népek életének történelmi fejlődésétől, hanem bármely egyes állam kegyeitől.

"Ha a szerződött feleknek csak egyike is ellenezné e jogos törekvések bármelyikét, egyetlen állam megakadályozhatná a népek fejlődését, ismerje el bár föltétlenül minden többi állam e változások elkerülhetetlenségét, s követeljék bár e változást, mint fejlődésöknek elutasíthatatlan kellékét magok azon népek, amelyeknek rendezése forog kérdésben."
"Ám tűrjék el az ily alaki jogi bizonykodást magánfeleknek magánpörlekedésében; de kétségtelen, hogy az föltétlenül megvetendő, ha a népek élete forog kérdésben."


 


» 18 / 18 «

Idézetek Rolin Jaecquemyns-tól

Csupán annyit tart szintén jogosultnak (mint Bluntschli), hogy a congressuson, megvitattassék, mennyiben sérti a san-stefanói béke Európa jogait és érdekeit, s mennyiben lehetne e sérelmeket a történtek után orvosolni, a hozott áldozatoknak s egyéb tényezőknek és körülményeknek figyelembe vételével.
Föntartja azonban még ezen fölfogás mellett is Oroszországnak azon jogát, hogy nem kényszeríthető arra, miszerint neki nem tetsző határozatoknak magát föltétlenül alávesse.

Időhiány miatt még nincs minden szükséges nyelvre lefordítva.
Ezért önkénteseket keresek, aki vagy lefordítja a teljes szöveget, vagy legalább ír egy hosszabb-rövidebb összefoglalást!

Due to lack of time, this page is not yet translated into English.
Volunteers are welcomed to carry out the translation or to write a summary of its contents!

Auf Grund von Zeitmangel, ist diese Seite noch nicht ins Deutsche übersetzt.
Ich suche freiwilligen Helfer um entweder den Text zu übersetzen oder eine Zusammenfassung des Inhalts zu schreiben.

Click page number